Bonyolultabb ipari áramlástani problémák egy bizonyos körének megoldására két fő módszert szokásos használni: laboratóriumi áramlástani mérést, illetve a CFD-vel (numerikus áramlástani szimulációval) történő szimulációt. Ezek a legelterjedtebb eszközök, de természetesen számos egyéb, feladat specifikus eszköz áll rendelkezésre az áramlástani problémák megoldására, mint például egyéb kísérleti berendezések, sebességmérők, nyomásmérők, illetve nagyszámú nem CFD szoftver. Mégis, az ipari problémák nagy részét a fent említett két módszer segítségével igyekeznek kezelni.
Amikor még nem a szuperszámítógépek korát éltük, hatékony szimulációs programok hiányában, laboratóriumi mérésekkel próbáltak a felmerülő áramlástani problémákra választ adni. A szélcsatorna az egyik leghatékonyabb és legáltalánosabb felhasználású áramlástani modellezésre szolgáló kísérleti berendezés. A vizsgálandó berendezés lekicsinyített modelljét készítik el, majd számos meghatározott ponton elhelyezett érzékelővel mérik a kívánt mennyiségeket. A szélcsatornákat nagyon széles körben alkalmazták régen, de egy új korszak beköszöntével sokan a numerikus szimulációra tértek át. Ugyanakkor még mindig akadnak olyanok, akik elsősorban a laboratóriumi mérésekben bíznak, és tartanak a numerikus szimulációtól. Az egyre szélesebb körben rendelkezésre álló validációs eredmények azonban egyre több kétkedőt győznek meg.
A numerikus szimuláció elsődleges előnye a hagyományos áramlástani mérésekkel szemben a gyorsaság. Míg a szélcsatornás mérésnél meg kell építeni egy valóságos geometriát, addig a CFD-hez csak egy 3D-s ábrát kell rajzolni, majd azt behálózni. Egy nagy szélcsatornás méréshez felhasznált modell megépítése számos ember munkáját veheti igénybe, majd a mérésekben is általában többen segédkeznek. A CFD szimulációt általában egy felhasználó végzi, így emberigénye is kisebb. A szélcsatornás mérésekkel igaz, hogy mi határozhatjuk meg, hogy hol helyezzük el az érzékelőket, de csak korlátozott számú, előre definiált pont jellemzőiről lesz információnk. A CFD számítások befejeztével az eredmények megjelenítése, kiértékelése jóval egyszerűbb, bármely pontban, tetszőlegesen elhelyezkedő síkban megtekinthetők az eredmények.
Másrészt számos berendezésnél nem kivitelezhető egy hagyományos áramlástani kísérleti mérés. Ilyen lehet például egy erőmű kazánjának égéstere, amely egy zárt, forró, ezáltal megközelíthetetlen szerkezet, amely CFD szimulációval tökéletesen modellezhető. A numerikus szimuláció elterjedésével számos kapu nyílt meg addig ismeretlen rendszerek pontos működésének megértéséhez. Sokszor nagyon kis szerkezeteken, kis helyeken kellene mérést végeznünk, amely szintén nehezen vagy egyáltalán nem kivitelezhető, ugyanakkor a numerikus szimuláció kivitelezhetősége nem függ a méretektől.
